Bárka Mikulás KÖSZI!

Ugyanolyan, mert ugyanazért gyűlünk össze körülbelül 90-en, ugyanazért jönnek a nyári mozgássérült táborok résztvevői a budapesti és környéki szociális intézményekből vagy otthonaikból, ugyanazért jönnek az egyetemisták két ZH között vagy a fiatal családosok kisgyermekeikkel. Ugyanazért jönnek gyalog, bottal vagy négy keréken hajnalban kelve, sokat utazva, hidegben havas-jeges utakkal sem törődve.

A bárkás közösségért, amibe egyszerűen jó tartozni, és amit nehéz megmagyarázni, de amin szinte kézzelfoghatóan érezhető, hogy minden emberi erőfeszítésen túli megtartó erő tartja össze hosszú-hosszú évek óta.

De mindig más is ez az alkalom, mindig valami aktuális esemény teszi színessé. Az idei év sajátossága a Mikulás és a KÖSZI volt.

KÖSZI (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület) két önkéntese délelőtt a bárkás segítők 3-5 éves gyermekeinek szervezett gyerekfoglalkozást, és bár sok volt a karon ülő gyermek is, ez bizakodásra ad okot, hogy a Köszi gyermekfoglalkozásoknak láthatólag lesz hosszú távon „közönsége” a Mevisz-Bárka rendezvényein!

A KÖSZI önkéntese, Czombos Dorottya így írt a közös napról:

„Karácsonyi gyerekprogram kicsiny fényeknek. – Talán ezzel a mondattal jellemezhetném legjobban a szombat délelőtti foglalkozást, amelyet a MEVISZ-BÁRKA karácsonyi alkalmán tartottunk mi, KÖSZI-sek, azoknak a gyerkőcöknek, akik a szüleikkel érkeztek erre a napra. Egy hangulatos közös éneklés és nyitóáhítat után kezdtük el a gyerekprogramot.

Először elővettük a „kicsiny kis fényünket”, és beragyogtuk az egész termet jókedvvel, énekléssel és nevetéssel. Elkészítettünk egy mécsestartót, egy csillag alakú hűtőmágnest és egy dióbél Jézuskát. Beszélgettünk a fényes betlehemi csillagról, amely a napkeleti bölcseket az éjszakában elvezette az újszülött Jézushoz. Mindeközben persze újra és újra felhangzott a „Kicsiny kis fényemmel” kezdetű ének, amit aztán a foglalkozás végén elő is adtunk a szülőknek, felnőtteknek. Nagy öröm volt látni a ragyogó kis fényeket a gyerekek szemében és egész délelőtt velük együtt tündökölni a vidámság egén. Örülünk, hogy a KÖSZI is hozzájárulhatott a MEVISZ ezen meghitt és tartalmas karácsonyi alkalmához!”

Mikulás még nem járt a Bárkánál! Legalábbis az elmúlt 6 évben biztosan nem. De most, az időpont úgy esett, hogy a Mikulás is benézett hozzánk. A délutáni játékos vetélkedő eredményeit ő hirdette ki, és nem csak a nyertesnek, hanem mindenkinek adott egy kis apróságot. A szegedi származású, kicsit mozgássérült, cigány Mikulásunk most egy csömöri lakóotthonban él, és dolgozik. Szívet melengetően kedves és figyelmes volt a jelenlévő bárkásokhoz, segítőkhöz és mozgássérült résztvevőkhöz egyaránt (Bár ez nem meglepő, hiszen ő civilben is ilyen!).

A hagyományos dolgok közé tartozik a délelőtti kézműves foglalkozás, amikor egy-egy nagy asztalnál ülve együtt, közösen, a kevésbé ügyesek fantáziájából merítve, és a jobb kézügyességgel megáldottak keze nyomán születnek meg a karácsonyfadíszek, méhviasz gyertyák vagy éppen a karácsonyi hűtőmágnesek.

És a nap pörgős hangulata után elmaradhatatlan a megállás pillanata, az úrvacsorai istentisztelet. Közös szolgálattal és sok gitáros énekkel, az adventi koszorú gyertyájának meggyújtásával és természetesen az úrvacsora közösségével tovább erősödik az érzés, ami már reggel is ott volt a levegőben: Ez jó! Jó szervezni, mert az elmúlt években felhalmozott kollektív tapasztalat és az olajozott csapatmunka élvezetessé teszi a szervezést. Jó megérkezni és látni az örömteli arcokat, jó együtt lenni és összetartozni, valamint jó egy új, közös élménnyel hazatérni pihenni, abban a reményben, hogy jövőre is lesz Bárka-karácsony, hiszen ez már olyan természetes!

További képek:

http://picasaweb.google.com/koszi.iroda/MEVISZBARKAKaracsonyKOSZIGyerekprogrammal20101204#