Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi! – 70 éves a kálmánházi evangélikus templom – hangos & képes tudósítás!

Létrehozás: 2012. november 12., 12:56 Legutolsó módosítás: 2012. november 27., 11:19

Luther születésnapján (2012. 11. 10.), délután tartották meg a jubileumi ünnepséget a Nyíregyházi Egyházközség híveinek és lelkészeinek részvételével az ötödik körzet templomában. A hálaadó istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök ugyanazt az alapigét olvasta fel, mint amiről 70 évvel ezelőtt elődje, Túróczy Zoltán püspök prédikált a templomszentelési ünnepen. Az oltári szolgálatban a körzeti lelkész; Zsarnai Krisztián esperes és az 53 éve, a lelkészi szolgálatát itt elkezdő Labossa László nyugalmazott lelkész is részt vett. Szöveg és hangfájl: Garai András www.garainyh.hu, fotó: Pelles Ferenc.

Az ötszáz főt befogadó templom alapkövét 1938. április 10-én, virágvasárnap dr. Domján Elek püspök és dr. Pass László esperes helyezte el, melynek tervrajzát dr. Sándy Gyula műegyetemi tanár készítette. Építésének lebonyolítását Tarján Béla, majd Megyer Lajos lelkészek végezték. Pénzhiány miatt, a torony csak 1949. november 20-ra épülhetett fel, de a templomot már 1942. november 8-án felszentelte a Tiszai Egyházkerület püspöke; amely a Nyíregyházát körbevevő tanyabokrok híveinek nyújt lelki otthont, immár hét évtizede, s amely ezen az istentiszteleten zsúfolásig megtelt.

Fabiny püspök, elődjének, az Isten embere szolgálatára is emlékezve; Zsid 10,38–39 versei alapján hirdette: mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi! Nekünk is missziói küldetésünk van; mert csak ilyen lelkülettel tudunk elérni embereket. Őseink létrehozták a Délszabolcsi Missziói Egyházközséget, hogy ne csak Nyíregyháza város tirpák lakosságát, de a települést körülölelő bokortanyákban s a távolabb élőket is elérhessék az evangélium üzenetével. Ide hívták meg Joób Olivért, majd Tarján Bélát is a szolgálatba. 

Isten ma is elhív és elküld az ő tanúiként. Kövess engem a hit útján! Az igaz ember hitből él! S el is küld a missziói parancsa alapján, hogy mi is tanítványokká tehessünk másokat. Nemcsak hivatásunk van, hanem küldetésünk is. Az evangélikus keresztyén nem hátrálhat meg! Luther Márton sem hátrált meg. A háromszor püspökké választott és háromszor elmozdított Túróczy Zoltán sem hátrált meg. Mi se legyünk a meghátrálás emberei. Az igehirdető utalt az oltártér két oldalán látható freskóra, melyen egy korabeli dolgos paraszt család tagjai tekintenek fel a megfeszített Jézust ábrázoló oltárképre. Templomépítő őseink sem hátráltak meg semmilyen nehézség ellenére; a háborús időkben templomot építettek – nekünk is. „Minden lehetséges a hívőnek.” (Mk 9,23) Ez az ige olvasható a jubileumi meghívón.

Az összgyülekezeti énekkar szolgálata és Megyer Márta szólóéneke után, a helyi óvodások, majd iskolások versben, énekben felcsendülő bizonyságtételeiben gyönyörködhetek a gyülekezet felnőtt tagjai. Zsarnai Krisztián videó filmjében a templomépítés eseményeit elevenítette fel; idős, helyi egyháztagok személyes visszaemlékezései által. S archív felvételekről az épülő templom képeit is felvillantotta. Megható mondatok, emlék-mozaikok hitelesítették ezeket a bizony, nem könnyű éveket, amelyekben a templomépítés folyt; például a harang megszerzésének történetét sem lehetett örömkönnyek nélkül végignézni… Az itt szolgált valamennyi lelkész fényképe és szolgálati ideje is látható volt a videó összeállításban, és ezek sok kedves emléket idéztek fel az idősebb templomlátogatók szívében. S ebben az igében fogalmazódhat meg bizonyságtételük: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12)

A templomi ünnepi közgyűlésen a jelenlegi körzeti lelkész visszaemlékezését követően Labossa László és dr. Endreffy Ildikó köszöntése hangzott el. Levélben üdvözölte az ünneplőket D. Szebik Imréné Ferenczy Mária. Ferenczy Mihály és Fazekas László nyíregyházi mérnökök végezték az építkezés ellenőrzését. dr. Domján Elek püspök leszármazottai már az ünnepséget követő állófogadáson folytatták a visszaemlékezést, az itt szolgáló lelkipásztorok megjelent utódaival együtt. A szeretetvendégséget a helyi Művelődési ház nagytermében rendezték meg valamennyi templomi ünneplő számára, akik Túrmezei Erzsébet versének e gondolatával adtak hálát a 70 éves lelki otthonért: „Míg egykor mennyei hajlékod befogad, köszönöm, Istenem, földi hajlékodat.” 

Linkek
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben