Emmausz-járást tartottak Budafokon
Budafok – Az Emmausz-járás a Bóly településen élő német nemzetiségi közösség mintegy 100 éve élő húsvéthétfői néphagyománya. Volt. Három éve immáron Budafokon is tartják. 2012. április 9-én, húsvét hétfőjén a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Záborszky Pincészet közös szervezésében zajlott az alkalom. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Kanyó Ferenc, Papp Tibor
Az Emmausz-járás szokása azt a bibliai történetet eleveníti fel, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz felé tartó tanítványainak. A tanítványok először nem ismerik föl őt, elbeszélgetnek vele, majd Emmauszba érve vacsorára hívják, ahol felnyílik a szemük, és rádöbbennek, hogy Jézus végig velük volt. A hagyományt a török idők alatt elnéptelenedett Bólyban a 18. század folyamán betelepített német nemzetiségű lakosság alakította ki, akik egyben a szőlőművelést is meghonosították itt. Ez a sváb népszokás a történetnek azt az üzenetét ragadja meg, miszerint azért hívják meg egymást saját otthonaikba, hogy megismerkedjenek egymással, és ápolják a közösség összetartozás-érzését.
A szokás kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy a szőlőhegyek által körülvett központi részen a mélyen vallásos katolikus bólyiak kálváriakápolnát állítottak, ahol plébánosuk szívesen tartotta a húsvéthétfői misét. A mise után hazafele a férfiak betértek a közeli présházakba, hogy egymás borát megkóstolják. Hogy az asszonyok és gyerekek ne várják őket hiába, életre hívták az Emmausz-járást, hogy az egész család részt vehessen a vendégeskedésben.
A régi tradíciót immár harmadik éve ünneplik meg a hagyománytisztelő budafoki polgárok. Az 1700-as években a Budafokra települt, borászattal foglalkozó svábok ugyanis nemcsak fejlett borkultúrát, hanem a húsvéthétfői Emmausz-járást, ezt a tavaszköszöntő szomszédolást, poharazós pincelátogatást is meghonosították.
Ezen a napon a borvidéken élő lakosság először a Kálváriához, majd a présházba sietett, és az egész napot vidám szórakozással, beszélgetéssel, evés-ivással töltötte. Akinek nem volt pincéje, azt meghívta a szomszédja, de nagyon örültek a váratlan vendégeknek is.
Nem volt ez másképp idén sem. Az alkalmas időjárás lehetővé tette, hogy az előre tervezett útvonalon és időben járják végig azt utat.
10 órakor a Savoyai téren, a Szent Lipót-templom előtt Sárhegyi Zoltán atya, plébániai kormányzó megáldotta az Emmausz-járásra indulókat. A több száz éves hagyományoknak megfelelően a menet a stációk mellett elhaladva felvonult a Kálváriához, ahol az ünnepkör promontori vonatkozásairól hallhatták Garbóci László helytörténész előadását.
11 órakor a Törley Pezsgő Pincészetben rövid séta keretében Quirin Károly pezsgőnagymester avatta be a társaságot a pezsgőgyártás rejtelmeibe.
Délben a szomszédolás ünnepi záróaktusa a Záborszky Pincészetben volt, ahol áhítatot tartott Solymár Gábor evangélikus lelkész.
Majd Németh Zoltán országgyűlési képviselő ünnepi beszéde után a látogatók különleges pinceséta keretében megtekinthették az épülő Borvárost.
Dr. Kesztyűs Ferenc festőművész kiállítása, valamint a zuglói Szent István Gimnázium tanulóinak zongora-klarinét kettőse (klarinét: Szalay Kristóf, zongora: Remsei Maxim) nyújtott a jelenlevők számára az eseményhez méltó művészi élményt.
Bővebben a hagyományról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Emmausz-j%C3%A1r%C3%A1s